LEZÁRT DEVIZAHITELEK: JÁRHAT-E MÉG JÓVÁTÉTEL A RÉGI ADÓSOKNAK?

A devizahitelezés kérdése Magyarország modern kori történetének egyik legmélyebb társadalmi sebe. Az Európai Unió Bíróságának (EUB) legfrissebb, 2025-ös és 2026-os ítéletei (mint a C-630/23 vagy a C-679/24 ügyek) új alapokra helyezték a vitát, bár a 2014-es elszámolási törvények a lezárt és végtörlesztett szerződések egy részét is érintették, de csak meghatározott jogcímeken: elsősorban az árfolyamrés és az egyoldalú szerződésmódosítások miatt kellett elszámolni. A mostani vita azonban ennél szélesebb: arról szól, hogy járhat-e további jogorvoslat azoknak is, akiknek a szerződése már régen megszűnt, de utóbb arra hivatkoznak, hogy az árfolyamkockázatról nem kaptak világos és érthető tájékoztatást.
A 2025–2026-os politikai és jogi vitákban ismét előtérbe került a kérdés: mi legyen azokkal, akik már évekkel ezelőtt végtörlesztettek, vagy akiknek a szerződése már régen megszűnt?
Lezárt akták: Igazságosság vagy jogbiztonság?
A jelenlegi joggyakorlat és a Kúria 10/2025. számú jogegységi határozata szerint a devizahitelek nem válnak automatikusan érvénytelenné. Csak azok az adósok számíthatnak sikerre, akik bizonyítani tudják, hogy az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás nem volt világos és érthető.
Azonban a társadalmi vita most a már lezárt szerződésekre fókuszál. Két tábor feszül egymásnak:
1. A károsultak képviselői: Szerintük a tisztességtelen szerződés "nem létezik", így az elévülés vagy a korábbi lezárás nem lehet akadálya a kárpótlásnak. Ha a bank jogtalanul jutott profithoz, azt vissza kell adnia.
2. A bankszektor és a gazdasági elemzők: Figyelmeztetnek, hogy a visszamenőleges, tömeges újraszámolás veszélyeztetné a bankrendszer stabilitását és a jogbiztonságot. Szerintük a 2014-es elszámolás már rendezte a tisztességtelen árfolyamrést és a kamatemeléseket.
A legfrissebb fejlemény: Az EUB 2026. márciusi döntése megerősítette, hogy a fogyasztóvédelem bizonyos esetekben felülírhatja a merev elévülési szabályokat, ha a fogyasztó nem volt abban a helyzetben, hogy felismerje jogai sérelmét.

A lehetséges utak
A szakértők és politikai szereplők jelenleg három fő irányvonalat mérlegelnek a lezárt szerződések sorsáról:
Egyéni peres út: Marad a jelenlegi rendszer: mindenki maga perelhet, ha bizonyítani tud.
Ennek előnye, hogy nincs rendszerszintű sokk, de lassú és drága, csak a tehetősebbeknek nyújt valódi segítséget.
Sávos kárpótlás: Állami normatív rendezés a lezárt hitelekre (pl. fix összegű jóvátétel).
Ennek előnye, hogy gyors és igazságosnak tűnő lezárás viszont jelentős költségvetési vagy banki terhet jelent az államra vagy a bankokra |
Adókedvezmény: A végtörlesztett összegek egy része leírható lenne a személyi jövedelemadóból. Ezen megoldás az állam számára előnyös lehet, hiszen nem igényel azonnali készpénzt az államtól, viszont csak azokon segít, akiknek van adózható jövedelme.