CSAK EGY FAGYLALT? MELYIK FAGYLALT A KEDVENCED A VÁROSBAN?

Egy szertartás. Megannyi fagylaltozó van a városban. Mindenki kedve szerint válogathat az ajkunknak hűvös finomságból. Édes, savanyú? Kinek mi a kedvence.

De a fagylaltozás nem csupán egy édesség a nyári melegben, ami lehűti forró testünk. Ez egy szertartás.

A gyermekek, csillogó szemekkel, lábujjhegyre emelkedve állnak a pultnál s izgatottan lesik, ahogy a gombóc belehuppan a ropogós tölcsérbe.
A fagylalt gyerekkorunk egyik meghatározó édessége. Nem csak ízek, hanem érzések is kapcsolódnak hozzá. Ilyenkor együtt van a család.

Leülni a Várkerület egyik cukrászdájának teraszára s elmajszolni egy gombóc eperfagyit, azokkal, akiket a világon a legjobban szeretünk, maga a mennyország. Közben hallgatjuk a szökőkutak csobogását és a város halk zaját. Ez Sopron. Egy érzés. Egy olyan hely, ahol jó élni. Ahol jó gyermeknek lenni. Ahol az eperfagyinak is más az íze.

S nem a fagylalt a lényeg. Nem az, hogy eper, csokoládé, vanília, vagy citrom. Hanem maga a pillanat. Amikor a napsugár fényesre festi Sopron utcáinak macskakövét, és a kezünkben olvadó fagylalt emlékeket idéz elő.

Egy- egy izgatottan várt gombócban, benne van minden. A szerelmesek első pillantása, barátságok kezdete, és maga a gondtalan gyermekkor minden varázsa.

Mert a fagylalt nem csak édesség, hanem emlék. Múlt és jelen között. S a kérdés nem is az, hogy melyiket válasszam, hanem az, hogy kivel osszam meg ezt a pillanatot?