100 ÉV A TERMÉSZET SZOLGÁLATÁBAN

Ma 100 éves David Attenborough, a természetfilmek készítésének talán legismertebb és legmeghatározóbb alakja.

Ki ne emlékezne azokra a biológia- vagy földrajzórákra, amikor a tanár kezében megjelent a videókazetta, és az osztály már tudta: vagy álmosító dokumentumfilm következik, vagy megszólal Gáti Oszkár mély, jellegzetes hangja a dobozhangú TV-ből, és indul egy Attenborough-film. Utóbbi általában azt jelentette, hogy az egész osztály csendben figyelte a természet világát.

Én személy szerint sosem voltam erős biológiából, mégis ezek a filmek valahogy mindannyiunkra hatással voltak. Látványosan, érdekesen és emberközelien mutatták be a természet működését. Legyen szó egy hangyaboly életéről, az óceán mélyének titkairól vagy egy gepárd vadászati szokásairól, Attenborough úgy mesélt róluk, mintha mi magunk is ott lennénk mellette.

Természetfilmjei olyan magasra tették a lécet, amelyet azóta is nehéz megugrani. Különösen úgy lenyűgöző ez, hogy a kor technikai lehetőségei messze nem voltak olyan fejlettek, mint manapság, mégis olyan képi világot és olyan hangulatot tudtak teremteni, amely generációk számára hozta közelebb a természet rejtett kincseit.

Biztos sokan emlékeznek Az élő bolygó vagy az Élet a Földön című sorozatokra, míg a fiatalabbak inkább az Az élet a bolygónkon révén találkozhattak vele, de talán nincs is olyan felnőtt, aki ne hallott volna róla.

Most még felnőttként is gyakran előfordul, hogy egy forró nyári délutánon elindítok egy-egy részt ezekből a filmekből. A hűvös szobában, a természet hangjait hallgatva elszundítani talán ma is ugyanolyan megnyugtató érzés, mint gyerekként volt az iskolapadban ülve nézni ezeket a különleges alkotásokat.

Talán azért is tudtak ennyire működni ezek a filmek, mert Attenborough nem egyszerűen bemutatta a természetet, hanem láthatóan rajongott érte. Ez a lelkesedés pedig a képernyőn keresztül is átragadt több generációra. Különösen mások voltak ezek a filmek a többi természetfilmhez képest, mert nemcsak az állatokat, hanem még a növényeket is úgy mutatta be, mintha saját személyiségük lenne. Talán ettől vált igazán varázslatossá a körülöttünk lévő természet, hiszen egy-egy ilyen film után az ember valahogy máshogy néz a kertben szálló pillangókra vagy a fűben mászó apró bogarakra.
(kép forrása: BBC)