JÁTSZÓTÉRRE JÁRNI JÓ

Van e helye az otthon feleslegessé vált műanyag játékoknak a játszótereinken?

A városban egyre több helyen találkozunk azzal a jelenséggel, hogy az otthon már nem használatos játékokat, kiviszik a játszóterekre.

Néhány szülő ezt praktikus és közösségépítő megoldásnak tartja: a még használható játékok így nem a kukában végzik, hanem más gyermekek örömét szolgálják. Különösen a homokozó eszközök – lapátok, vödrök, formák – esetében tűnik ez ésszerűnek, hiszen ezek könnyen megoszthatók és gyakran ott is maradnak a következő látogatóknak.

De mi van azokkal a játékokkal, amik egyáltalán nem idevalók?

Ugyanis ennek a jelenségnek van bőven árnyoldala is. Nem minden kint hagyott játék van megfelelő állapotban: törött, szennyezett eszközök is előfordulnak, amelyek balesetveszélyesek lehetnek. Elemmel működő, zenélő játékok, amik az eső hatására teljesen tönkre mennek, így a gyermekek, azt a funkcióját, amire eredetileg tervezve volt, már használni sem tudják. Emellett idővel a felhalmozódó játékok rendezetlenné teszik a játszóteret, ami rontja annak összképét és használhatóságát. Ha egy kidobott játék okoz balesetet a játszótéren és egy gyermek megsérül, ki lesz érte a felelős?

Felmerül a kérdés: hol húzódik a határ a közösségi megosztás és a felelőtlen „lerakás” között?

Egyes városokban már próbálkoznak kijelölt „játéksarok” vagy cserepont kialakításával, ahol a szülők tudatosan helyezhetik el a még jó állapotú játékokat, és onnan mások, el is vihetik azokat.

Talán a megoldás a szemléletformálásban rejlik. Ha csak tiszta, ép játékokat hagyunk kint, és időnként hazavisszük a már nem megfelelő darabokat, a játszótér valóban a közösségi megosztás helyszínévé válhat – nem pedig egy szabadtéri lomtárrá.

Kinek a hatásköre a játszóterek rendbetétele a szülők által "véletlenül ott felejtett" otthon megunt játékok után? Valóban szükség van erre?